ANGOLA–MAGYARORSZÁG-37-36 (17-20)

Párizs, Bercy-csarnok, 2000 néző, v: Din, Dinu (román)

Gólszerzők: M. Kiala 9, Almeida 8, Bengue 5/1, L. Kiala 5, Trindade 3, Eduardo 2, Fernandes 2, Bernardo 2, Calandula 1, illetve Görbicz 13/8, Szamoránsky 6, Vérten 5, Ferling 3, Tóth 3, Szucsánszki 2, Kovacsicz 2, Kirsner 1, Szűcs 1 hétméteresek: 1/1, illetve 8/8 kiállítások: 12, illetve 6 perc

Angolától is kikapott a magyar válogatott a világbajnokság utolsó mérkőzésén. A kezdés jól sikerült, Tóth Tímea ontotta a gólokat. Védekezés egyik oldalon sem működött, viszont mindkét csapat eredményesen támadott, így nagy adok-kapok alakult ki. Három gólnál többel nem tudtunk vezetni. Piros remekül értékesítette helyzeteit. Görbicz Anita pedig a gólkirálynői címért kűzdött. A második félidő második felében, kiegyenlített az afrikai csapat. Ekkor egyedül Görbicz tartotta a lelket, a többiek hibát, hibára halmoztak. Az angolaikak pedig vérszemet kaptak, és öt perccel a vége előtt két góllal vezettek, innen még sikerült kiegyenlíteni, de ez nem roppantotta össze a sziívvel-lélekkel harcoló angolai válogatottat és az utolsó percben betaláltak. Fél percünk volt hogy kiharcoljuk a hosszabbítást. Németh András időt kért, mindenki azt vártha hogy majd lejön Pálinger, és eggyel többen támadhatunk a végén, úgy ahogy a norvégoktól megszoktuk. Azonban ez a fajta taktikai húzás nem következett be, az utolsó lövést védte a kapus, így a még a 7. helyet sem sikerült megszerezni. Az utóbbi tíz éve legrosszabb szereplését könyvelhetjük el. Mindössze négy mérkőzést sikerült nyerni. Az olimpiai selejtezőt azonban sikerült kiharcolni, ezen kívül más babér nem termett a magyar válogatottnak Franciaországba. Piros teljesítménye mindenképp dícséretet érdemel, volt több jó mérkőzése, veszélyes volt a kapura, és az utolsó mérkőzésen is kűzdött, hajtott amíg bírta erővel.